A capoeira története összefonódik Brazília történelmével. 300 évvel ezelőtt a portugál telepesek afrikai rabszolgákat vásároltak, akiket brazíliai dohány és cukornádültetvényeiken dolgoztattak. A különböző etnikumú afrikai törzsek egyetlen közös pontja vallásuk, az orixa kultusz volt. A holland támadások idején meggyengültek a portugál gyarmatosítók, ekkor több ezer rabszolga kísérelhette meg a szökést. A szerencsésebbek a dzsungelbe menekülve létrehozták saját törzsi kultúrájukra épülő autonóm városaikat. Szabad városokat a rabszolgatartó Brazíliában. Ezekben a városokban a túlélésért küzdve testüket, kezüket, lábukat használva kellett harcolniuk. Később sikerült felszámolni ezeket a városokat, a sanyarú körülmények közt élő rabszolgáknak majd 200 éven át kellett várniuk szabadságukra. Törzsi szokásaikat, így a harc minden megnyilvánulási formáit tiltották gazdáik. Nem lett jobb a helyzet a rabszolgaság felszabadítása után sem, a feketék nehezen kaptak munkát, a nagyvárosok nyomornegyedeiben a bűnözésből éltek. Ekkor annyira rossz hírneve volt a capoeiristáknak, hogy törvény tiltotta a capoeira gyakorlásának bármilyen megnyilvánulási formáját. Ez az időszak majd negyven éven át, 1937-ig tartott, mikor is a capoeira világ egyik legendás alakja mestre Bimba megreformálta a capoeirát és az utcákról az edzőtermekbe a társadalmilag elítélt státuszból "nemzeti sporttá" avanzsálta azt. A capoeira a 80-as évektől elkezdett terjeszkedni Brazílián kívül és meghódította a világot, amit összetettségének, kulturális sokszínűségének köszönhet.
ABADÁ-CAPOEIRA
Magyarország | Hungary
A capoeira története összefonódik Brazília történelmével. 300 évvel ezelőtt a portugál telepesek afrikai rabszolgákat vásároltak, akiket brazíliai dohány és cukornádültetvényeiken dolgoztattak. A különböző etnikumú afrikai törzsek egyetlen közös pontja vallásuk, az orixa kultusz volt. A holland támadások idején meggyengültek a portugál gyarmatosítók, ekkor több ezer rabszolga kísérelhette meg a szökést. A szerencsésebbek a dzsungelbe menekülve létrehozták saját törzsi kultúrájukra épülő autonóm városaikat. Szabad városokat a rabszolgatartó Brazíliában. Ezekben a városokban a túlélésért küzdve testüket, kezüket, lábukat használva kellett harcolniuk. Később sikerült felszámolni ezeket a városokat, a sanyarú körülmények közt élő rabszolgáknak majd 200 éven át kellett várniuk szabadságukra. Törzsi szokásaikat, így a harc minden megnyilvánulási formáit tiltották gazdáik. Nem lett jobb a helyzet a rabszolgaság felszabadítása után sem, a feketék nehezen kaptak munkát, a nagyvárosok nyomornegyedeiben a bűnözésből éltek. Ekkor annyira rossz hírneve volt a capoeiristáknak, hogy törvény tiltotta a capoeira gyakorlásának bármilyen megnyilvánulási formáját. Ez az időszak majd negyven éven át, 1937-ig tartott, mikor is a capoeira világ egyik legendás alakja mestre Bimba megreformálta a capoeirát és az utcákról az edzőtermekbe a társadalmilag elítélt státuszból "nemzeti sporttá" avanzsálta azt. A capoeira a 80-as évektől elkezdett terjeszkedni Brazílián kívül és meghódította a világot, amit összetettségének, kulturális sokszínűségének köszönhet.